A fenntarthatóságról szóló közbeszéd hosszú ideje technológiák, kibocsátási számok, energiahatékonysági modellek és iparági vállalások körül forog. Ezek fontos adatok és cselekvések, de a klímaváltozás, az ökológiai válság vagy a természeti erőforrások kimerülése nem kizárólag mérnöki és gazdasági probléma. A fenntarthatóság ugyanis mindenekelőtt kulturális és emberi kérdés. Nem azért pusztul a természet, mert nincs elég napelemünk, hanem mert nincs elég fenntartható gondolkodású emberünk.
Ezt a felismerést jól ragadta meg Gajdos László, a Tisza-kormány élő környezetért felelős minisztere is, amikor úgy fogalmazott: „az élő környezet politikája az új hazafiasság”. Ez a mondat sokkal fontosabb, mint elsőre látszik, a korszakváltás lehetőségét is megnyitja előttünk. A modern állam ugyanis hosszú ideig a gazdasági növekedést tekintette a patriotizmus mércéjének. Minél több a gyár, több az út, több a beruházás, annál sikeresebb országként tekinthetett önmagára. Csakhogy a XXI. században egy ország valódi erejét már nem pusztán az mutatja meg, hogy mennyit termel, az is fontos, hogy milyen állapotban hagyja maga után a földet, a vizeit, az erdőit és az állampolgárai mentális egészségét.
A fenntarthatóság nemcsak technológia kérdése
A világ vezető kutatásai is egyre inkább arra jutnak, hogy a fenntarthatóság kulcsa elsősorban viselkedési és nem technológiai kérdés. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) több jelentésében hangsúlyozta, hogy a globális kibocsátáscsökkentési célok önmagukban nem érhetők el társadalmi attitűdváltozás nélkül. Az OECD kutatásai szerint azokban az országokban sikeresebbek a zöld átállások, ahol magasabb a társadalmi bizalom és erősebb a közösségi felelősségvállalás. A Cambridge University fenntarthatósági intézetének egyik elemzése pedig arra jutott, hogy a környezeti nevelés hosszú távon nagyobb hatással van a karbonlábnyom csökkentésére, mint számos technológiai ösztönzőprogram.
Ez azért fontos, mert a fenntarthatóságot sokáig sokan egyfajta lemondásként kommunikálták. Kevesebb hús, kevesebb autó, kevesebb fogyasztás. A társadalmak többsége azonban a morális prédikációk helyett sokkal inkább az identitásra reagál. A környezetvédelem jó esetben nem globális elitprojektként jelenik meg, hanem hazafias kötelességként, ami gyökeresen más keretezés.
Az ember sokkal könnyebben véd meg valamit, amit a sajátjának érez. Egy folyót, amely mellett felnőtt. Egy erdőt, amelyet ismer. Egy tájat, amelyhez emlékei kötődnek. A fenntarthatóság így válik absztrakt klímapolitika helyett személyes viszonnyá a saját környezetünkhöz. És pontosan itt válik döntővé az emberi gondolkodás szerepe is.
A fenntarthatatlanság ugyanis valójában kulturális állapot és nem gazdasági modell. Olyan társadalmi logika következménye jelenleg ez, amely rövid távú érdekekre, folyamatos fogyasztásra és az erőforrások korlátlannak hitt kizsákmányolására épül. Ha ezen nem változtatunk, akkor minden zöld technológia csak ideiglenes tünetkezelés marad.
A fenntarthatóság és a rövid távú gondolkodás konfliktusa
A legnagyobb probléma ugyanis nem az, hogy az emberiség nem tudja, mi történik. Tudja. A probléma az, hogy a modern társadalmak pszichológiailag nincsenek felkészülve a hosszú távú gondolkodásra. A fenntarthatóság lényegében időtáv-váltás; annak felismerése, hogy a jelen kényelme nem írhatja felül a jövő élhetőségét. Ezért kulcskérdés az oktatás és a környezeti nevelés, amely nem új tantárgyakat, hanem új világlátást jelent.
A XXI. század egyik legfontosabb politikai felismerése az lehet, hogy a természetvédelem nem egy különálló szakpolitika, hanem minden politika alapja. Ha nincs termőföld, nincs mezőgazdaság. Ha nincs víz, nincs ipar. Ha nincs élhető városi környezet, nincs egészséges társadalom.
A jövő fenntartható társadalmai attól lesznek sikeresek, hogy másképp gondolkodnak a világról, másképp viszonyulnak a természethez, a közösséghez, az időhöz és a felelősséghez. Ez civilizációs kérdés. Mert végső soron a fenntarthatóság nem technológiai verseny, hanem emberi minőség kérdése. Valóban fenntartható jövőt csak fenntarthatóan gondolkodó emberekkel lehet építeni.